Andi, Peti, Szabika, (én), no és a kedves medvebocs

Andival és Petivel a nagy napon találkoztunk először. 

Azóta eltelt néhány év és a kapcsolatunkat azóta is őrizzük.

Tanúja voltam, amikor kimondták a boldogító igent és akkor is, amikor a csomagok az ajtóban indulásra készen várakoztak, hátha a kedves pocaklakó  hamarabb érkezik.
Emlékszem, kismamaként a kis jövevény szobájában fotóztunk és emlékszem a polcon ülő macira is: magányosan ült, lógatta a lábát és várta, hogy élettel teljen meg a szoba.
Kerek egy esztendő telt el, hogy maci és én összeismerkedtünk.
Azóta medve úr lekerült a polcról és aktív mindennapjaiban fülön lógva bejárja a lakás minden zegzugát, a kiságytól a konyhaszekrényig.

Szabika egy éves lett. Időközben több kis barát is érkezett, a magányos láblógatós ma már Tigrissel osztozik a szereteten.

Mi pedig első gyertyánál végiggondoltuk a közelmúltat:  Andi, Peti, Szabika, (én), no és a kedves medvebocs.